ELSŐ RÉSZ

Temesváron  születtem,  a Bega partján, Bánát székhelyén, a parkok városában, 1925-ben, az ikrek havában. Gyermekkoromat Csávoson töltöttem, az ősi, hatalmas parkban, de nem a nagyszüleim által lakott kastélyban, hanem az anyai nagyapám  építette villában. Természetesen sokat tartózkodtam a közeli kastélyban, ismerkedtem a múlttal, sok időt töltöttem a könyvtárteremben és az ott nyert szellemi táplálék szolgálta kezdetben belső fejlődésemet.

Az elemit Csávoson végeztem a német iskolában, magyarul már öt éves koromban írtam-olvastam. Csávos 70 %-a német ajkú volt, iskolapajtásaimmal rabló-pandurt játszottunk a park rengetegében. Rendszeresen jártam  hétköznap is ministrálni az ükapám által építtetett templomba, később a temlomkórusában énekeltem, majd gimnazista koromban vezényeltem is az itteni énekkart. Hárman voltunk testvérek, Xénia nővérem, Béla öcsém és én.

1936-ban a temesvéri piarista liceumba  irattak be szűleim és az első évet kivéve hét éven át a konviktus lakója voltam. A piarista nevelés egy életre szólóan meghatározta szellemiségemet, istenhitet adott a későbbi nehéz időkre, magas szintű műveltséggel látott el, becsületességre és szorgalomra szoktatott.

MÁSODIK RÉSZ

Ami a szakmai munkásságomat illeti, kezdem a munkahelyeim megnevezésével. Mint évfolyam első végeztem el a Kolozsvári Agráregyetemet 1949-ben. Akkor létesült ott a magyar tagozat. Államvizsgadolgozatomat géptanból írtam, megkérvényeztem a magyar nyelvű gépészeti tanszéken az asszisztensi állást. A professzor Lám Béla  kitűnő szakember volt, egyébként író is, a Körön kívül című  nagysikerű könyv szerzője. Ő valamikor Csinszkának, Ady későbbi feleségének volt a völegénye. Mivel addig mezőgazdasági géptannal nem foglalkozott, megkért, hogy írjam meg az idevágó kurzust. Megtettem. Mire elkészültem vele, értesítettek Bukarestből, hogy osztályidegen származásom miatt nem taníthatok főiskolán. Így kerültem Bihardiószegre, az akkor létesített magyar nyelvű szőlészeti szakiskolába egy ugyancsak földbirtokos csemete évfolyam társammal együtt. A szakiskolákban, tanerő hiány miatt megtűrték az osztályidegeneket is. Két alaptantárgy közül választahattunk: szőlészetet vagy borászatot. Mindketten a szőlészetet tanítottuk volna szívesebben, ez könnyebbenk tünt. Érmefeldobással döntöttük el, hogy kinek mi jut. Társam volt a szerencsésebb, nekem a borászat jutott. Sosem bántam meg. Igaz ,hogy rengeteg vegytant, mikrobiológiát és technológiát kellett tanulnom, de annyi alkotási lehetőséget, sikerélményt, mint a borászat egyik kertészeti ágazat sem nyújt.