… magas szintű műveltséggel látott el, becsületességre és szorgalomra szoktatott.
Igazgatónk Tóth Lajos, osztályfőnökünk Aubermann Péter volt. Egyik kedvenc tanárunkra a világiak közül Cuteanu Eugenra hálásan emlékezem, tőle alapos zenei műveltséget kaptunk. Hasonlóan szinte egyetemi szinten tanította a lélektant és a bölcseletet Mesarosiu Ioan ( később egyetemi tanár Kolozsváron). Filozófiai ismereteimnek később nagy hasznát vettem a Bolyai Egyetemen. A magyar nyelvet és irodalmat a nagyműveltségű Csopoti Lajos piarista tanár tanította , de kitűnő útmutatásokkal szolgált Nagy Aurel tanár úr is, aki betegnyugdíasként fogadott minket szobájában. Ott egy alkalmi önképzőkör alakult, ahol felolvastuk első irodalmi próbálkozásainkat. „Orgi” jóindulatúan, remek humorral bírálta el zsengéinket, szerzeteshez képest meglehetősen forradalmi gondolkodású volt.
Mertz Károly tanította a román nyelvet nagyon igényesen. (Az érettségin 10-re vizsgáztam románból, ami tökéletes helyesírást igényelt.) Mertz tanár úr volt a házfőnök akkoriban, reggelente a rendház kápolnájában misézett, ahol gyakran ministráltunk és a szentáldozáshoz is járultunk.
A konviktusi élet szigorú napirend szerint folyt. A bentlakók életét két prefektus felügyelte, ezek a paptanárok az én időmben Erdélyi István és Komlósi András voltak, ők nem a rendház klauzurájában, hanem a felette lévő emeleten a bentlakásban laktak. Erdélyi István kiváló pedagógus volt, de olykor a makarenkoi pofonokat is kiosztotta, oly erővel, hogy a diákok a „Bika” névvel ruházták fel. A prefektusok munkáját a szilenciumok ( a tanulási idő) alatt a diákok közül kinevezett duktorok segítették. Egy-egy duktor felügyelt az alsós gimnazistákra illetve a felsősökre két különálló, de ajtóval összekötött teremben. Az esti szilencium végén az alsósok leckéjét a felsősök hallgatták ki kisebb csoportokban és akik nem feleltek legalább elégségesre, egy órát tanultak még lefekvés előtt.
A vallásos nevelést nemcsak a hittantanítás, a miséken való részvétel, illetve az iskola szelleme, de az évi lelkigyakorlat és a Mária Kongregáció vasárnapi önképzőköre messzemenően szolgálta.
Ép testben ép lélek elve szerint az atlétika és a torna nagy szerepet kapott a piarista iskolában. Nem véletlen, hogy tanulói közül később országos bajnokok kerültek ki rúdugrásban, magasugrásban és gyorsfutásban. Magam is az egyetemen aktív atlétikai versenyző voltam.
Külön említésre méltó az iskola templomkórusa, melynek színvonala a „Wiener Sängerknaben”-hez volt mérhető. Diákkorom első éveiben az énekkart a felejthetetlen emlékú Braun Dezső (Dézi) vezette, aki egyben a püspöki székesegyház (dóm) karnagya volt. Ide minket is elvitt vendégszerepelni, az aradi nagytemplomban egy alkalommal szintén felléptünk. Az ő idejében szoprán szólót énekeltem. A kitünő orgonista Nowy Ottó volt. Dézi halála után a templomkórust Blédy Lajos piarista tanár vezényelte.
A mi osztályunkból több neves ember került ki, elég ha csak Kurtág Györgyöt, a világhírű zeneszerzőt és dr. Appeltauer József egyetemi tanárt említem, aki „magna cum laude”-val végezte el a Temesvári Műegyetemet és akinek a munkásságát a Németországban megjelent öregdiákokról szóló kiadványban ismertettem. Jóskával szinte testvéri kapcsolatot teremtettünk, a piariban négy évig egy padban ültünk és első egyetemi évem alatt, miután az oroszok kifosztották apám gazdaságát, az ő szüleinél ingyen lakást és ellátást kaptam. Jóska volt később ( 1949-ben )a násznagyom.
Az oroszok 1944 őszén vonultak át Csávoson, tönkre tették a kastély berendezésének jó részét és a gazdaságból minden elmozdíthatót elvittek. Családom kimenekült a birtok szélén lévő gátőr házába, hogy a ház ne maradjon gazdátlanul én egyedül maradtam otthon, élelem maradékokat a szemétdombról szedtem össze.
1944-ben a Temesvári Mezőgazdasági Egyetemre azért felvételíztem, mert így nem kellett bevonulnom a katonasághoz, tekintve hogy az egyetem militarizált volt. Az előadások mellett hetente egy nap katonai kiképzést kaptunk. Az Agronómia 1945-ben visszaköltözött Kolozsvárra, ahonnan a bécsi döntés következtében került Temesvárra. Én követtem oda neves professzoraimat és 1949-ben nyertem, mint évfolyam első, agrármérnöki diplomát. Közben párhuzamosan levelezés útján négy évet végeztem a Bolyai Egyetem Közgazdasági Karán is és gyakornoki évem alatt Temesváron egy évet a Zenekonzervatórium énekszakán.
Szüleimet és nővéremet 1949 március 2-án éjjel a kommunisták egyetlen börönd elvitelét engedélyezve Craiovára deportálták, ahol kényszerlakhelyet jelöltek ki számukra. Mivel az öcsém és én tanulmányaink folytán nem tartózkodtunk Csávoson, minket nem emeltek ki. A csávosi belsőséget átvette a határőrség, a park fáit kivágták, a kastélyt és a többi épületet lerombolták úgy, hogy nyomuk sem látszik. Apámat a magyarországi forradalom után 1956-ban koholt vádakkal öt évre bebörtönözték.
1949 őszén megnősültem, Schilling Magdát, kolozsvári volt királyi közjegyző lányát vettem el feleségül, akivel első munkahelyemre Bihardiószegre költöztünk. A diószegi szakiskolában mindketten tanítottunk, keresetünkből szüleimet és középiskolás öcsémet támogattuk. Két gyermekünk született, 1952-ben Mária, aki francia-magyar szakos tanárként nyugdíjazásáig a Nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanított, és 1953-ban György, ő biológiát végzett, de borász lett és éveken át a szilágysomlyói pezsgőgyár laboratóriumát vezette. Ma a Magyar Bor Akadémia tagja.
Amint említettem az ikrek havában születtem, kettősség jellemzi munkásságomat, egyaránt próbáltam szolgálni a tudományt és az irodalmat.